Elmegyógyintézetek

Olyan kórházak, melyek elmebajosok tartós ápolására vannak berendezve. Miután a betegek gyakran egész életüket töltik ott, tehát elsősorban olyannak kell lenniök, hogy az ott tartózkodás kellemes legyen. A beteg személyes szabadságának korlátozása a kórházon belül a mininumra legyen redukálva, de amellett a kórházban ápolt elmebajosok a társadalom biztonságát ne veszélyeztethessék. Ez elsősorban a felügyelő és ápoló személyzet minél nagyobb számától függ, ha ez elegendő, akkor csak igen ritka esetben szükséges más biztonsági intézkedés. A modern kórházakban ma már nincsenek a nyugtalan betegek számára cellák. Szükséges ugyan néha egyes betegeket izolálni társaitól, de ezt ma már rendes szobában is el tudjuk érni. A modern E. nagy parkokkal, gazdasági kertekkel és földekkel környezvék, ahol a betegek üdülhetnek, dolgozhatnak; műhelyek az arra alkalmas betegek foglalkoztatására szolgálnak. A nyugtalan betegek állandóan ágyban feküsznek, vagy fölváltva tartós langyos fürdőkben vannak. Ezért nagy fürdőberendezések is vannak ilyen kórházakban. Az E. vagy önálló kórházak, vagy osztályát képezik valamely kórháznak. Vannak állami és közkórházi E. Lehetnek tömbépületek, vagy pavilon-rendszerben építve. A koloniális rendszerű E. -ben egy középponti kórházhoz tartozó földeken munkásházak vannak, ahol a munkás elmebajosok egy-egy ápoló fölügyelete alatt laknak, ilyen van tervbe véve Kecskeméten. Még nagyobb szabadságot biztosít a betegnek a családi ápolás, amely nálunk Dicsőszentmártonban, Balassagyarmaton, Nyitrán s másutt is pompásan bevált. Itt az arra alkalmas betegeket az orvos kiválasztja s előre kioktatott s megbízható, tisztességes családoknak gondozására bízza, a megfelelő díjazás fejében. A betegeket és a velük való bánást az orvos tartozik ellenőrizni. Magyarországon 1841. létesült az első őrjintézet Pesten a mai angyalföldi intézet helyén. Később Schwartzer, Ferenc 1850. Vácott, 1852. Budán nyitja meg a magán őrült-gyógyintézetét. 1863-ban épült az első állami E. Nagyszebenben, 1868. a budapesti lipótmezei s 1883. a budapesti angyalföldi E. V. ö. Oláh, Az elmebetegek orvoslása (1903); Pándy, Gondoskodás az elmebetegekről (1905).