Ez az egyik kedvenc témám^^ fogalmam sincs, hogy miért de nagyon tetszik:)És igen is eltudnám magam képzelni ahogy egy hullát éppen feltárok:) Nem nem vagyok beteg csak kíváncsi és ez szerintem helyes is....mármint én így gondolom.Sokan vannak úgy, hogy milyen undorító ez.De rengeteg dologra rá lehet, jönni ha pl. egy hullát fel boncolnak, szinte mindent ki lehet deríteni, hogy miért és miben halt meg.(*.*)
A boncolástól a gyógyításig
A patológia jelene és jövője
A patológia szó szerint kórtant jelent, de a köztudatban kórbonctanként él. Mivel foglalkozik ez az orvosi tudományág, s hol tart a honi patológia? Erről beszélgettünk dr. Szende Béla egyetemi tanárral, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. számú Pathológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetének igazgatójával.
| |
– A patológia szót hallva az átlagember rögtön a boncteremre gondol, holott ennél sokkal többről van szó.
– A múlt század dereka óta beszélhetünk valóban korszerű patológiáról. Akkor kórbonctannak nevezték és a legfontosabb tevékenysége valóban a boncolás volt. Az tárta fel ugyanis, hogy a betegség tünetei mögött milyen élettani és szerkezeti elváltozások rejlenek. E század közepe óta a patológia az úgynevezett biopsziás módszerrel – tehát az élőből vett szövettani anyag vizsgálatával – már nemcsak a betegség múltját, hanem a jelenét is ki tudja mutatni. Ezáltal nagy segítséget nyújt a beteget kezelő orvosnak a diagnózis felállításában, a kórismézésben.
–
Ez hogyan történik? A patológust akár műtét közben is bevonhatják a munkába?
– Igen. Akár sebészeti módszerrel, akár úgynevezett endoszkópokkal – a testüregekbe bevezetett eszközökkel – szövetmintát veszünk, s a klinikus ezek kiértékelése alapján állítja fel a kórismét. Ez része a klinikai vizsgálatnak, de műtét közben is kérhet a sebész úgynevezett gyorsfagyasztásos szövettani vizsgálatot. Ilyenkor mintegy negyedórán belül megtudja, mi a baj, s annak alapján folytatja a műtétet. Például emlőrák esetében ez dönti el, hogy csonkoló műtétre sort kell-e keríteni.Munkánk nagyobbik része a daganatos betegségek kórismézése. Minthogy sokféle daganat van, pontosan meg kell tehát mondanunk, hogy éppen melyikről van szó. De más betegségeket is kórismézünk. Például gyulladásokat, anyagcsere-betegségeket vagy a májzsugorodást.
– Milyen egyéb vizsgálati módszereket alkalmaznak?
– Újabban azért kapta vissza a patológia a régi rangját, mert bizonyos értelemben a beteg kilátásait is meg tudja ítélni. Az úgynevezett immunhisztokémiai eljárások alkalmazásával bizonyos kórelőrejelző tényezőket is ki tud mutatni. Az immunsavókkal tetten érhetők olyan sejten belüli alkotóelemek, amelyeknek a jelenléte (vagy jelen nem léte) a betegség kimenetelét és a kezelésre való érzékenységet is előrejelzi.
– Eszerint megállapítható, sőt előre jelezhető, hogy a beteg milyen kezelésekre érzékeny?
– Pontosan. Például egy daganat lehet hormonra érzékeny vagy arra nem érzékeny. Az első esetben a hormonkezelés hatékony. Ha ellenben a daganat nem hormonérzékeny, akkor sugár-, gyógyszeres, esetleg sebészeti kezelés is szóba jöhet. Hogy a hormonérzékenység fennáll-e, az a megfelelő hormonreceptorok – hormonérzékelők – immunhisztokémiai kimutatásával állapítható meg.
– Annak megállapítására is képes a patológus, hogy egy egészséges embernek milyen kockázati tényezőkkel kell szembenéznie?
– A patológiának van egy kísérletes, a környezetvédelemmel kapcsolatos toxikológiai ága. Ez azzal foglalkozik, hogy a környezeti ártalmakat állatkísérletekkel, vagy a bizonyos károsodásnak kitett emberek vizsgálatával kimutassa. Például a vérsejtek vizsgálatával megmondható, hogy a környezeti károsodásnak kitett személy nukleinsavában bekövetkeznek-e olyan módosulások, amelyek a daganatképződés előfutárai.
– Az egészséges emberek szűrése is szóba jöhet patológiai szempontok szerint?
 |
Daganatos sejt, amelyben az áttétképző |
– Igen, csakhogy ez anyagi kérdés. Emiatt csak bizonyos, nagy kockázatot viselő csoportokat tudunk ilyen módon vizsgálni. Vannak azonban egyszerűbb vizsgálómódszerek is. Ilyenek például a sejtszűrések. Nagyon sok olyan területe van az emberi testnek, ahonnan sejtek emelhetők ki anélkül, hogy nagyobb sebészi beavatkozást végeznénk. Gondolok például a nőgyógyászati szűrővizsgálatra, a hüvelykenetnek a készítésére. Természetszerűleg ennek az értékelése is a patológus dolga, bár ma sok helyütt patológusi szakvizsga nélkül végzik. Ekképp olyan rákmegelőző állapotokra deríthető fény, amelyek valójában még nem daganatok, de amelyekről nagy biztonsággal kimondhatjuk, hogy daganatok lesznek. A korai elváltozások viszonylag könnyűszerrel gyógykezelhetők, sőt még a daganat is gyógyítható, ha kellően korai szakaszában fedezzük fel azt.
– Nemzetközi mércével mérve hol tart a magyar patológia?
– Minthogy 1996 őszén Budapesten tartották meg a Patológus Világkongresszust, ez alighanem annak az elismerése, hogy nálunk magas színvonalú patológiai tevékenység folyik. Ez egymagában is minősítő és elismerést keltő tény. De a magyar patológusoknak jó kapcsolataik vannak a világ sok részén, például német patológusokkal, angolokkal, akikkel most egy közös európai, úgynevezett Tempus program keretében dolgozunk együtt. Ez főként az öt magyarországi orvosegyetem patológiai intézeteinek és angol egyetemek patológiai intézeteinek az együttműködésére épül.
– Mi a célja ennek?
– Arra törekszünk, hogy korszerűsítsük a magyar patológiát. Ez az oktatást, az orvostovábbképzést és – ez a legfontosabb – az új patológiai vizsgálómódszerek bevezetését érinti.
– Az eddigiek alapján úgy tetszik, sokkal közelebb állnak a gyógyításhoz, mint sokan hiszik. A műtétek nagy részében is jelen kell lennie a patológusnak?
– Jó volna, de minthogy hazánkban pillanatnyilag kétszáznyolcvan patológus szakorvos van, s több mint a 30 százalékuk hatvan éven felüli ember, nem minden műtéthez jut patológus, ahova pedig kellene, hogy jusson.
– Eszerint alkalomadtán azért nem tudnak egy beteget megfelelően kezelni, mert nincs aki megállapítsa, hogy pontosan milyen szövettani elváltozása van?
– Szakmai előírás, hogy olyan műtétet, amely súlyos, csonkoló következménnyel járhat, patológus nélkül nem szabad végezni! A gyakorlatban mégis előfordult. Például emlőműtéteket is végeztek így, miként ezt egy vizsgálat megállapította.
– Elképzelhető tehát, hogy volt olyan emlőeltávolítás, amely végül is szükségtelen lett volna, ha a patológus jelen van.
– Természetesen. Jómagam nem tudok ilyen esetről, de elvileg ez, sajnos, igencsak előfordulhatott
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése